somloi szolohegyA somlói borvidék mindössze 550 hektáron terül el, nevét az egykor rajta található somfa erdőről kapta.

Már a római korban is termeltek itt szőlőt, de nagyobb jelentőségre akkor tett szert a borvidék, amikor I. Szent István király az általa alapított bencés apácamonostornak szőlőterületet adományozott.

A tatárjárás után épített vár, a főúri birtokok, a szigorú hegyközségi szabályzat mind-mind hozzájárult Somló fejlődéséhez és a minőségi bortermeléshez. Már 1752-ben komoly eredetvédelmi- és minőségbiztosítást vezettek be, a borhamisítás és a hitvány fajtákkal szemben. Az 1868-as somlói rendszabályozás hatására - ami a ma is meglévő helyi viszonyok alapját adta -, véglegesen felszabadultak a szőlőföldek, valamint meghatározásra került benne például a napszámosok munkarendje és munkaideje, de ebben gondoskodtak a vadvilág és környezet védelméről is.
A filoxéra Somlót sem kímélte, 1888-ban sokan tönkrementek, az addig meglévő birtokszerkezetek megváltoztak, átalakultak, sokan kényszerültek eladni a szőlőiket. Sajnos az újratelepítés során már a bőtermő, de gyengébb minőséget adó fajtákat telepítették, ez sokat rontott a somlói bor hírnevén, amit a II. világháború és az államosítás tovább rontott.
Az elaprózódó területeket minden tapasztalat nélkül művelték tovább, leginkább saját fogyasztásra készítettek bort. A rendszerváltás után hozott hegytörvények a minőségi szőlőtermesztést és borkészítést helyezik előtérbe, és ez a törekvés a mai napig változatlan.

A Somló egy 433 méter magas, vulkanikus tanúhegy, az ott termelt bor egyediségét, nagyon ásványos, sós jellegét is a vulkáni talaj adja.
A Juhfark fajta a filoxéra vész előtt szinte az egész országban elterjedt volt, amelyet bizonyít a rendkívül sok hason neve is. Régóta ismert és termesztett fajta, hivatalosan azonban csak 1997-ben vált újra államilag elismert fajtává.
A Juhfark, a nászéjszakák bora a legjellemzőbb Somlóra, itt található belőle a legtöbb telepítés. Valódi értékeit a vulkáni, ásványos talajokon tudja megmutatni, de a meszes talajt is kedveli. A magyar tájon termő legkeményebb bornak tartják.
A közismert legenda szerint az ifjú Habsburg főhercegeknek - Mária Terézia parancsára - nászéjszakájukon egy pohár somlói bort kellett fogyasztaniuk a fiú utód nemzése érdekében. Mátyás királyunk - ki legendásan igazságos volt - somlói borral lelkesítette Bécs várát ostromló seregeit.
Tényként viszont elmondhatjuk, hogy a somlói borok magas savtartalma fokozza az étvágyat, és javítja az emésztést, ezért joggal nevezhetjük "gyógybor"-nak.

Szép Ábrahám, Veszprém megyei főfiskus1822-ben így írt a Somlóról:

„...Somló, Hazánk s Veszprém megye
Nagy emléke, nektárhegye...”

somloi borok