Dr. Horn Miklós (1899–1965) uradalmi főintéző, mezőgazdasági mérnök, növénynemesítő kandidátus, mezőgazdaságtudományi doktor Odesszában született 1899-ben. Apja német, anyja orosz volt. Moszkvában a svájci gimnáziumban érettségizett. 1921-ben a Berlini Mezőgazdasági Főiskolán a világhírű Erwin Baur (1875-1966) genetikus-botanikus professzor tanítványaként szerzett oklevelet. A híres berlini Strube-Schlanstedt növénynemesítő telep munkatársa lett, majd 1923-ban növénynemesítő szakvizsgát tett. Öt nyelven beszélt. Gróf Esterházy Pál hívására érkezett a lovászpatonai uradalomba. 

Heitermajor a középkori Szerdahely (Zerdahel) nevű település határán terül el, s a lovászpatonai földesúr, gróf Somogyi János egykori intézője, a fiatalon elhalt Heiter János emlékére nevezték el a köznyelvben korábban, hivatalosan 1909-től Heitermajornak. Horn Miklós itt alapította meg 1923-ban a világhírű Lovászpatonai Növénynemesítő Telepet. Tíz év után, 1933-ban kapta meg a magyar állampolgárságot, és okleveleit is ekkor honosíttatta. A majorban három „U” alakban elhelyezett épület állt. A legnagyobb az emeletes központi épület, laboratóriumokkal, irodákkal, kísérleti helyiségekkel. Egy épületben szolgálati lakásokat, tároló-raktározó, csomagoló helyiségeket, istállót, pajtát alakítottak ki. A harmadikban Horn Miklós uradalmi intéző lakott. A közelben növényházak, üvegházak, palántanevelők álltak. 240 holdon vetettek, ültettek, nemesítettek különböző növényfajtákat. Vetőmagellátó üzeme 70-80 mázsa vetőmagot állított elő naponta. A telepet 60 cm nyomtávú lóvontatású vasútvonal kötötte össze Gyömöre vasútállomásával.
A 20. századi magyar növénynemesítés bölcsője lett az általa alapított telep, mely olyan kiválóságokat adott a tudománynak, mint dr. Bondor László növénynemesítő, dr. Gyulavári Oszkár növénynemesítő kandidátus és dr. Beke Ferenc Kossuth-díjas növénynemesítő. Világhírű eredmények születtek. Eleddig minden idők legjobb hazai rozsfajtáját Horn Miklós nemesítette Lovászpatonán. A dr. Gyulavári Oszkárral közösen nemesített Lovászpatonai bíborhere is világhírt hozott.
Rozs, búza, zab, napraforgó, kukorica és burgonya nemesítésével foglalkozott, de ő volt a köles és a napraforgó első sikeres magyarországi nemesítője is. Összesen 18 államilag elismert új növényfajt sikerült nemesítenie.

A legismertebb nemesített fajtái:
-Lovászpatonai 160-as fagytűrő búza, a két világháború közötti idők sikere
-Lovászpatonai rozs. 1943-ban államilag törzskönyvezték. Jelentős Angliai exportcikk volt egészen az 1990-es évekig. 1958-ban 200.000 hektáron termesztették Magyarországon.
-Lovászpatonai Universal tavaszi árpa: hivatalosan 1946-ban minősítették
-Lovászpatonai Fehér és Lovászpatonai Sárga zab: 1931-ben kapott hivatalos minősítést
-Lovászpatonai Sárga Lófogú kukorica: minden más kukoricafajtát kiszorított a környéken
-Lovászpatonai napraforgó: 1928-ban az első nemesített napraforgófajta hazánkban. 1955-ben törzskönyvezték.
-Lovászpatonai Piros Magvú, Lovászpatonai Óriás Piros Magvú, Lovászpatonai Fehér Magvú köles. Csak Horn Miklósnak voltak nemesített kölesfajtái Magyarországon.
-Lovászpatonai Rózsa Gyöngye, Keményítő Király, Öröm, Ella étkezési burgonyafajták. A magas keményítőtartalmú burgonya nemesítése az uradalom rédei, lesaljapusztai Keményítő Üzemének alapanyagát biztosította.
-Lovászpatonai fehérhere: főleg a Benelux államokba irányuló export volt jelentős
-Lovászpatonai bíborhere

HornM