Balatonfüredre közel 300 éve járnak gyógyulást keresni a beteg és a lábadozó emberek. A füredi szénsavas források vizét már a XVIII. században használták fürdőzésre és ivókúraként.
A fürdő nagy része a pannonhalmi bencés apátság birtokában volt, amely törekedett a szolgáltatások bővítésére. A XX. század elején jelentős fejlődés vette kezdetét: 1912-ben Hajdu Tibor főapát megteremtette a mai Füred legnagyobb intézménye, a Szívkórház elődjét, a 159 szobás Erzsébet-szanatóriumot, és megépíttette a szénsavas – később róla elnevezett – Tibor-fürdőt. 1912-től Schmidt Ferenc volt a szanatórium igazgatója, az ő idejéből származik a mondás: „Balatonfüred a szívbetegek Mekkája”. 1926-ban itt gyógyult meg Rabindranath Tagore, a Nobel díjas hindu költő.
Az intézmény 1970 óta végzi országos és regionális ellátás keretében a szív- és érrendszeri betegek rehabilitációs kezelését, és az év minden napján 24 órás infarktusos ügyeletet lát el. Országos jelentőségét mutatja, hogy az intézet neve 1997-től hivatalosan Állami Szívkórház.

szivkorhaz03