Petrovics (Petőfi) Sándor 17 hónap katonai szolgálat után – betegsége miatt – 1841 februárjában Sopronban leszerelt. Ezután kereste fel Pápán Orlay Petrics Somát, aki rábeszélte, hogy tanulmányait Pápán folytassa. Egy tanévet töltött Pápán, ez életének sorsfordító szakasza volt.
1841 novemberében a főiskola anyakönyvében saját kezűleg rögzítette adatait. A diák az iskolaév alatt számos verset, bordalt, balladát, prózai és fordítási munkát írt, melyek közül a református kollégiumban működött önképzőkör érdemkönyvében tizenegy olvasható. Ezen dokumentumok a Pápai Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei tulajdonában vannak. A költő életében Pápának kiemelkedő szerep jutott. Szerény, de biztos megélhetése lett, lakhatása hosszútávon megoldódott. Az 1841/42 tanév alatti időben a neves intézményben haladó szellemű tudás birtokába jutott, és olyan támogató segítségben részesült, amely lehetővé tette poéta hajlama és tudása kibontakozását.
Pápán a vágyott elismertséget is megkapta: versei bekerültek a képzőtársaság érdemkönyvébe, két költeménye megjelent a Népbarát című kalendáriumban. A borozó című művét leközölte az Atheneum című lap, ami elősegítette nevének országos megismerését. A Tolvaj huszár című versét már Petőfi Sándorként írta alá, Petrovicsból Pápán lett Petőfi, s a város kollégiumában töltött iskolaév alatt diákból költővé érett.

ps1

ps2

ps3