A dunántúli református egyházkerület vezető egyházi és világi tagjai 1849-től igyekeztek Pápán az új idők követelményeinek megfelelő tanítóképzés gyökereit megteremteni. Az egyházkerület az 1886/87-es iskolai évtől önálló tanítóképzőt állított fel, azonban a nagy reményekkel indított intézet tevékenységét anyagi okok miatt 1890-ben megszüntették.

Ezt követően a vallás- és közoktatási miniszternek a Veszprém vármegyei királyi tanfelügyelőségnek küldött leirata intézkedett a tanítóképző-intézet felállításáról, amelyben a rendszeres tanítás 1896-ban kezdődött el. A város a működéshez szükséges elhelyezésről a saját költségén gondoskodott, és bérbe vette a református egyházkerület tulajdonát képező (a mai Petőfi utcában található)1793-ban épült Főiskola kétemeletes, úgynevezett Ó-kollégium egy részét, amelyben többek között sok neves hazánkfia: Jókai Mór, Petőfi Sándor, Orlay Petrich Soma, Eötvös Károly, Thaly Kálmán, Kerkápoly Károly szerezte meg a pályafutásukhoz szükséges alapismereteket. A kezdeti, mostoha elhelyezésű évek után 1900-ban felépült a végleges, messze jövőnek szánt „otthon”.

A tantárgyakat kezdettől fogva úgy állították össze, hogy a kellő elméleti és gyakorlati tudást minden növendék elsajátíthassa. A közismereti tárgyak mellett lélektant, neveléstant, módszertant, neveléstörténetet tanultak. Az oktatás legfontosabb műhelye a gyakorlóiskola volt. Az intézeti nevelésben jelentős szerep jutott a mezőgazdasági munkának, azon belül a gyümölcsfanevelésnek, a konyhakertészetnek és méhészetnek is.

A tanítóképző akadémiák szervezése 1939-ben kezdődött: a pedagógiai főiskolák rendeltetése az volt, hogy a felső tagozat számára megfelelő szaktanárokat képezzenek. A minisztérium Pápára is tervezett pedagógiai főiskolát, azonban az intézet állami továbbfejlesztése nem valósult meg, sőt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1958. évi 26.sz. törvényerejű rendeletével bekövetkezett az intézet megszüntetése: „... az 1950. évi 42. törvény alapján működő tanító-, és óvónő-képzőket fokozatosan meg kell szüntetni.”

A Pápai Állami Tanítóképző Intézet 1959-ben fejezte be működését, a tantestület több tagja Győrbe és Szombathelyre került, a tanulóifjúságból pedig mindössze egy negyedikes osztály maradt, akik a győri képzőben tettek érettségi vizsgát 1960-ban.

Pápa iskolavárosi voltához hozzátartozik a tanítóképző oktatóival, növendékeivel, internátusával. Az intézet működése és a hazai tanítóképzésben betöltött szerepe azt kívánja, hogy több évtizedes tevékenysége ne merüljön a feledés homályába.