A Balaton-melléki építkezés jellegzetességeit magán viselő épületegyüttest 1983-ban vásárolta meg az Országos Műemléki Felügyelőség Kósa Jánosné Sipos Irmától, akinek ősei 1857 óta laktak az adott helyen. A környező lakóházakra jellemző volt a nádtető, a nyitott kéményes konyha, melyek közül az utolsók egyike a jelenlegi Tájház a Kossuth utcában.

Az udvarra néző oldalon boltíves tornác húzódik falazott mellvéddel, amit az 1920-as években építettek, amikor a falu jómódú gazdái nyaralóknak adták ki a tisztaszobát, így a bejárati ajtót is kitették a tornácra, hogy független bejárást biztosítsanak a vendégeknek. A felújítás során került vissza az ajtó az eredeti helyére, innen nyílik a pitvaros, szabadkéményes konyha. Ebből közelíthető meg a tisztaszoba, a lakószoba, valamint az éléskamra. Az udvaron található a kamra, a kocsiszín a padlásfeljáróval és az istálló.

Eredetileg melléképületek (WC, disznóól, tyúkól) is tartoztak a házhoz, de azokat állapotuk miatt a felújítás során elbontották, az Országos Műemléki Felügyelőség engedélyével pedig Molnár Pál tervei alapján készült a ház folytatásában a nyitott fészer. A konyhakert csak kis területet foglalt el az 1926-ban épült nyári konyha mögött, a telek végét szérűs kertnek használták, ahol ma gyümölcsfák állnak. A nyári konyha előtt ásott kút található.

A tájház tárgyi gyűjteménye több évtizedes gyűjtés eredménye. 1967-68-ban a település múltját és néprajzát kutató Kecskés József magyar-történelem szakos tanár és Vér Lászlóné Kiss Irén tanítónő az iskola tanulóival nagyszabású gyűjtőmunkába fogtak, és az összegyűjtött anyagot 1968. március 15-én mutatták be kiállítás formájában a Zsindelyes Csárdában. A csárda és a honismereti kiállítóhely nem fért meg egymással, így az összegyűlt anyag vándorútra indult: az iskolában, majd a művelődési házban lett kiállítva. Allandó helyet keresve találtak rá az eladásra kínált Kossuth utca 6. számú épületre, így került a gyűjtemény a mai tájházba, ahol 1991. óta várja a látogatókat.

A tisztaszobában a település helytörténeti emlékei láthatók: az 1894-ben alakult 48-as Kossuth bizottság munkásságát bemutató dokumentumok mellett Soós Lajos, a Balaton poétájának kéziratai, kötetei, személyes tárgyai. Megtalálhatók itt az iparoskör relikviái (pénztárkönyv, fényképek, serlegek, jegyzőkönyvek), valamint a község 1909 es pecsétje, a Balatonkenesei Hírlap több példánya, az akarattyai Rákóczi szilfából készült dombormű, a hosszúmezei csatában használt zászló másolata, továbbá korabeli helytörténeti írások, levelezések.

A szabadkéményes konyhában kemence és egyéb berendezési tárgyak (cserép- és öntöttvas edények, szenes vasaló, háztartási eszközök) láthatók, a kamrában a hagyományos háztartás kellékei (vajköpülő, mángorló, kenyértartó), a lakószobai enteriőrben korabeli ruhák, hímzett ágyneműk, terítők, háztartási textíliák, bölcső, óra, borotva, hajsütővas lettek összegyűjtve.

Az udvarról nyíló gazdasági kamrában a gabonatermesztés, szőlőművelés és halászat eszközei, az istállóban az eredeti jászol mellett mosóteknő, zablák, igák, lószerszámok, kolompok tekinthetők meg.

A falusi élethez szükséges gépeken (eke, borona, magtisztító gép, daráló) és a javításokhoz használt szerszámokon kívül az utólag készült fészerben őrzik a Széchenyi gőzhajó Kikötő hídjának gerendáit is.

A tájházban található tárgyak, emlékek és dokumentumok őseink életmódját és mindennapjait mutatják be a felnövekvő nemzedék számára, ezenkívül a látogatók különböző kézműves foglalkozásokon bővíthetik ismereteiket.

A kelet balatoni térségben egyedülálló épület és tárgyi gyűjteménye gazdagságával, rendezettségével nemcsak a látogatók tetszését, de 2011-ben az év tájháza kitüntető címet is elnyerte.