Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található Szentsei-daloskönyv néven ismert kéziratos énekgyűjteményt először Thaly Kálmán ismertette az 1864-es Régi Magyar Vitézi Énekek és Elegyes Dalok című munkájának bevezetésében. Megállapítása szerint a kódex a XVI. század közepétől 1704-ig különböző, részint névtelen, részint a versfőkben s végstrophákban megnevezett szerzők műveit tartalmazza, összeírója „hihetőség szerint” Szentsei György, „kuruc és szigorú protestáns” dunántúli, közelebbről a Veszprém megyei Tésen lakó ember.

Thaly Kálmán a daloskönyv anyagának legnagyobb részét közzé is tette. A daloskönyv a XVII. század költészetének egyik leggazdagabb gyűjteménye, amelyben a kor csaknem minden műfaja képviselve van. A gyűjtemény fontosságát nagy mértékben emeli, hogy a versek fele, negyvenegy ének eddigi ismereteink szerint csak itt fordul elő.

A kézirat 1852 óta ugyanabban a fekete bőrkötésben van. Szépek a kézirat tarka, sokszor fantasztikus formát, alakokat mutató cifrázatos díszítései. Többször záródísz fejezi be az énekeket: virágokból, geometriai elemekből formált füzér vagy szívből kinyúló virág, levél- és virágkompozíció.

A Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézete Budapesten 1943-ban betűhív kiadásban közzétette a gyűjtemény teljes anyagát Szentsei-Daloskönyv címmel.

Magáról Szentsei Györgyről csak az tudható, amit énekeiben (33. és 75. a gyűjteményben) elmond, illetve ami a tőle összeválogatott énekgyűjteményből kikövetkeztethető. Iskolázott, verseléshez értő ember volt, az egyházias hangú protestáns énekköltés, az istenes hang, a protestáns öntudat, a németellenesség, a korban szokványos költői fordulatok könnyed kezelése jellemzi.

A daloskönyvben összeírt énekek tartalmi, tematikai, formai vizsgálata nemcsak arról nyújt képet, milyen volt az énekgyűjtő ízlése, műveltsége, hogyan viszonyult kora eseményeihez, eszméihez, hanem arról is, milyen volt a magyar közköltészet a XVII-XVIII. század fordulóján.

Az énekeskönyv dunátúli (tési) származására vallanak a szövegek dunántúli tájnyelvi sajátosságai.