Szentmártoni Darnay Kálmán (1864-1945) régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója, Sümeg jellegzetes alakja. 
A nevét viselő múzeum alapítójaként régészeti leletek, történeti és irodalomtörténeti ritkaságok jeles gyűjtője; országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője volt. Szenvedélye 1877-ben a sümegi várban talált reneszánsz díszes sarkantyúval kezdődött, autodidakta régészként gazdagította tudóstársait ásatásainak eredményeivel.
Ő vezette 1895-ben a millenniumi ásatásokat a Dunántúlon, Sümeg környékén: többek között Csabrendeken, Csobáncon, Somlón, a későbbiekben Szalacskán, Lesencetomajon, Nagykapornokon, Zalaszántón és számos más helyen. Négyezernél több sírt tárt fel, s a feltárt leletekkel rakta le a sümegi múzeum alapjait. A Somogyban folytatott kutatásainak eredménye az európai szakmai körökben is nagy érdeklődést kiváltó szalacskai kelta pénzverő és öntőműhely feltárása.
Behatóan foglalkozott Kisfaludy Sándor életével, emlékének ápolásával. A költő könyvtári gyűjteményét 1897-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának ajándékozta. 
Régészeti, hadtörténeti, néprajzi, iparművészeti gyűjteményével és a sümegi költő kultuszát kialakító Kisfaludy terem anyagával mintegy harmincezer tárgyat tartalmazó, európai hírű múzeumot hozott létre a város központjában. A sümegi múzeum anyagát hosszú évtizedekig nagy buzgalommal, végtelen kitartással és nem kevés szerencsével növelte. Amikor csak tehette, a kisváros és a falvak népét az értékek megbecsülésére nevelte, buzdította. A régészeti ismeretterjesztés mellett említésre méltó irodalmi munkássága: a Balaton- és a Bakony-vidéki várak történetének regényes feldolgozása mellett két regényt szentel Kisfaludy életének, és szülőföldje anekdotáit is csokorba gyűjtötte. 
Sümeg városa 1927-ben díszpolgárává választotta.