Kisfaludy Sándor (1772-1884) Sümeg és a Balaton-felvidék kiemelkedő szülöttje, nevét közéleti szerepvállalása, hazaszeretete, a hagyományok iránti tisztelete és irodalmi munkássága tette országosan ismertté és elismertté. Költészete irodalomtörténeti kuriózum, a Himfy szerelmei című dalciklusával a magyar irodalmi ízlés jelentős fordulatát vezette be. A magyar romantika előkészítője, irodalmi munkásságától elválaszthatatlan az annak alapjául szolgáló szenvedélyes szerelmi élete. Verseivel (főleg szerelmi lírájával alkotott maradandót) és a nyelvújításért folytatott sikeres harcával az őt követő írói nemzedék példaképévé vált. Magyarul írt, amikor a magyar állam hivatalos nyelve a német, az egyházé pedig a latin volt. Szívügye volt, és elsősorban az ő érdeme a Dunántúl első, 1831-ben Balatonfüreden felépült kőszínháza, ahol csak magyar nyelven játszottak.

Több neves zenetörténeti kutató elemezte Beethoven Örömódája és Kisfaludy Magyar szüretelő éneke című műve dallamvezetésének hasonlóságát, az alkotók és a művek között fennálló összefüggéseket. Tanulmányok igazolják, hogy Beethoven számos magyar népdalt ismert, sok feldolgozása látott napvilágot, így valószínűsíthető, hogy Kisfaludy népies dala ihlette 9. szimfóniájának negyedik (záró) tételét.

Kisfaludy Sándor költő sümegi jelenléte a város fejlődésére is nagy hatással volt, emlékét Sümeg városa méltón őrzi. Szülőháza közérdekű muzeális kiállítóhely, emlékházként és közösségi térként működik. Könyvtárát, kéziratait és családi levéltárát (amely 2154 nyomtatványból, 118 kötet kéziratból és 1017 régi oklevélből állt) Darnay Kálmán ajándékozta 1897-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak.