1938-ban Szombathelyen 11 fővel alakult meg a katonai szervezet jogelődje az ejtőernyős keret, vitéz Bertalan Árpád százados (később őrnagy) vezetésével. 1939. október 1-jén a honvéd ejtőernyős század Pápára települt, ahol a repülőtér alkalmas volt ejtőernyős kiképzésre. Vitéz Bertalan Árpád rendkívüli pedagógiai érzékkel rendelkezett, az alakulathoz került erős, bátor és néha nehezen kezelhető emberekből fegyelmezett katonákat nevelt, akik rajongással szerették.
1941-ben a fokozódó háborús feszültség miatt a Jugoszlávia elleni támadásban Bertalan őrnagy egy harccsoport bevetésére kapott megbízást. A Veszprém Jutasi repülőtérről induló négy Savoia repülőgép közül a vezérgép a nehézkes felszállás után 2-3 perccel a jobb szárnyára dőlve a földre visszacsúszott és megsemmisült. A balesetben hősi halált halt vitéz Bertalan Árpád őrnagy zászlóaljparancsnok. Elvesztésével nem csupán parancsnokukkal, de az egész fegyvernem megteremtőjével, egy kemény, nagy tudású és elhivatott katonával lett szegényebb az ejtőernyős zászlóalj, amely a bevetés végrehajtását a tragédia ellenére sikeresen teljesítette.
Az alakulat hivatalos elnevezése 1941. május 9-től Magyar királyi „vitéz Bertalan Árpád” I. honvéd ejtőernyős zászlóalj lett.
1944-ben az I. ejtőernyős zászlóaljat a Szent László Hadosztály kötelékében mozgósították a Kárpátokban fokozódó partizánveszély leküzdésére. A Szent László hadosztály, benne az ejtőernyős ezred harcosaival 1945. május 11-én díszmenetben tette le a fegyvert az angolok előtt, ezzel lezárult a Magyar királyi „vitéz Bertalan Árpád” I. honvéd ejtőernyős ezredének története.