1660-tól Zsédenyi István Mencshely és Dörgicse közös lelkipásztora. Az ő szolgálati idejére esik I. Lipót uralkodása, az őt irányító udvari körök a magyar rendi ellenállást és a protestantizmust összekapcsolva mindkettőt üldözve akarták Magyarországot „előbb katolikussá, majd németté tenni.” Ennek a törekvésnek estek áldozatul a magyarországi protestáns prédikátorok, akiket a nemrég megtorolt Bécs-ellenes Wesselényi-féle összeesküvéssel kapcsolatos koholt vádak alapján Pozsonyba idéztek. Zsédenyi István mellett több szomszédos prédikátor kollégáját, a nagyvázsonyi Zsolnai Istvánt és a kővágóörsi Joós Györgyöt is. Innen csak azok menekültek meg, akik elhagyták az országot, hivatásukat, vagy katolizáltak. Zsédenyi István kitartott hite és hivatása mellett, ezért az ország különböző börtöneiben, Komáromban, majd Lipótváron raboskodott. Innen hajtották a lelkészeket a spanyol uralom alatt lévő Nápolyba, hogy ott eladják őket gályarabnak. 1675 májusában adták el Zsédenyit és társait. Zsédenyi négy hónapos rabszolgamunka után agyhártyagyulladást kapott, de meggyógyult. 1676 februárjában szabadította ki a még életben maradt 26 prédikátor között őt is Michael de Ruyter holland admirális, kifizetve vételárukat, és hajóinak ágyúit Nápolyra irányítva. A prédikátorok ekkor még nem térhettek haza, ezért Velencén keresztül Zürichbe, majd onnan Wittenbergbe mentek. Zsédenyi itteni időszakából egy vers is ismert. Miután az 1681-es soproni országgyűlés rendelkezéseivel javult a protestánsok helyzete hazánkban, Zsédenyi is hazatérhetett Dörgicsére, ahonnan 1696-ban Kővágóörsre hívták. Mencshelyen halt meg, és itt van eltemetve. Egyik anyakönyv elején található bejegyzés így ír róla: “Tiszt. Zedeni István úr itt Mentselen is végezte el dicséretes jó életit és innét vitetett a dicsőségbe…” 1997 óta a templomkertben emlékmű hirdeti itt befejezett szolgálatát.