Városlőd, az egykori „Leweld” falu a középkorban egyházi birtok volt, központjában karthauzi kolostor állt. A település azonban a törtök hódoltság következtében a XVI. században teljesen elnéptelenedett.
A lakatlan terület újranépesítése érdekében gróf Eszterházy Imre, veszprémi püspök felhívására az 1700-as évek elején katolikus német családok érkeztek Városlődre és a Bakony más településeire. A betelepülők magukkal hozták és továbbéltették anyanyelvi közösségük jellemzőit, amely ma is megmutatkozik a település, a telkek elrendezésében, munkakultúrájukban, az emberélet fordulói, az egyházi esztendő szokásaiban egyaránt.
Az 1980-as évek elején néhány lelkes lokálpatrióta az akkori helyi vezetéssel úgy döntött, hogy tájházat alakít ki a még meglévő értékek bemutatására. A Kossuth u. 1. sz. alatt álló törpeoszlopos, mellvédes tornáccal ellátott, bolthajtásos belső terű, szarufás szerkezetű ház a bakonyi német építészet jellegzetes példánya, műemlék jellegű épület.
A belső térben a Veszprém megyei német nemzetiségiek által használt, a XIX. század elején, a XX. század második felében készült berendezési tárgyak, bútorok, használati eszközök, viseletek láthatók. A kézműves műhelyekben használt munkaeszközök, szerszámok ugyancsak megtekinthetők. A tájház egyik szobájában a híres városlődi kerámiákból összeállított kiállítás található.
A Városlődi Német Nemzetiségi Tájház azonban nem csupán múzeumi bemutatóhely, hanem az élő-éltető hagyományápolás helye, az értékek őrzésének és átörökítésének kiemelkedően szép példája.