A két veszprémi levéltárban kb. 2300 oklevél található, amelyek a középkorkutatás primer forrásai. Mivel a korabeli narratív és gazdasági dokumentumok száma csekély, és a királyi levéltár is megsemmisült a mohácsi csata után, ezért az ország más levéltáraiban, így a veszprémiekben fennmaradt oklevelekből nyerhető információ a korszakra vonatkozóan. Az oklevelek jelentősége szikárságuk mellett abban áll, hogy az előadott eseményekkel közel egykorúak, és a köztörténet mellett a hétköznapokba is betekintést nyújtanak. A gyűjteményekben Veszprém város és az egyházmegye határain jelentőségükben túlmutató, országos történeti érdeklődésre számot tartó oklevelek vannak.
Guden vitéz paloznaki adománylevele (1079) az első eredetiben fennmaradt magánoklevél. 1257. évi királyi átírásában maradt csak fenn, de kiállításában még korábbi Szent István 1009-es rendelkezése a veszprémi püspökség részére. IV. László király 1276-os oklevelében a párizsival összehasonlított veszprémi székesegyházi iskolát említi. A Corvinák műhelyével mutat rokonságot Vetési püspök 1476-os, díszes címerábrázolású oklevele.