A nemzetté ébredés korában, 1813-ban Veszprémben jelent meg a magyar nyelvújítási küzdelmek egyik legfontosabb dokumentuma, a Mondolat.
E nyelvújítás meghatározó alakja Kazinczy Ferenc (1759–1831) az általa Széphalomnak nevezett településről – levelei révén – az egész országot lázba hozta. A nyelvújítás másik központja – Széphalom ellenében – Veszprém volt. Tudós és világlátott kanonokjai, valamint a hozzájuk kötődő, a megyében élő írók, jogászok és köznemesek sokat tettek azért, hogy a nemzeti nyelv ügye diadalmaskodjék.
A feltárt dokumentumok bizonyítják, hogy a kialakuló nemzeti nyelvi norma nemcsak a Kazinczy Ferenc által használt Felső-Tisza-vidék nyelvéből táplálkozott, hanem a dunántúliak érdekei is érvényesültek, s abban Veszprémnek mint irodalmi centrumnak jelentős szerepe volt.
A Veszprémben – Dicshalomban – megjelent Mondolat, a „fertelmes pasquill” kis kötete pedig az elmúlt két évszázadban a nyelvújítás, illetve a Kazinczy elleni támadások szimbólumává vált, noha ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a mű hatásának durva leegyszerűsítése, miként az ortológus-neológus szembeállítás is az.