A XI. századi alapítású karthauzi rend a középkori Magyarországon négy kolostorban tevékenykedett. A Nagy Lajos király által 1346-ban alapított löwöldi kolostor a magyar karthauziak legerősebb bástyája volt.
A hatalmas területen fekvő kolostorváros a XV. század végéig folyamatosan épült. Legjellemzőbb vonása a központi helyen álló templom, a kettős szerzetesi kerengő és minden remete számára egy-egy cella. Könyvtárépület, kódexmásoló és könyvkötő műhely is működött a kolostorban: itt írta a Karthauzi Névtelen az Érdy kódexet. A kolostort a törökök 1554-ben elpusztították. A faragott kövek egy része az 1700-as évek derekán templom építéséhez és más helyi építkezések anyagául szolgált. A plébánia lépcsőfeljáratánál a falba épített kő a szerzetesek hallgatására utaló, egymással szemben úszó két halat ábrázol.
Az 1994-2000 között zajlott régészeti kutatások feltárták a templom falazatát és környékét. A kutatás végeztével a feltárt falakat visszatemették. A kolostor és szellemisége országosan is egyedülálló történelmi, régészeti, kultúrtörténeti értéket képvisel.