Francsics Károly (Pápa, 1804. november 30. – Veszprém, 1880. július 4.) borbélylegény, majd borbélymester, aki 1827-től haláláig a megyeszékhelyen élt és 1846-tól naplót, majd naplói alapján visszaemlékezést írt.
Hat vaskos kötetben örökítette meg saját életét, Veszprém hétköznapjait, a város, a megye és az ország reformkori, szabadságharc alatti és utáni történetét, a polgári átalakulás korának mindennapjait. Műve az egyik legkorábbi irodalmi igényű önéletírás, amely kétkezi dolgozó ember kezéből magyar nyelven kikerült. A magyar memoárirodalom jelentős teljesítménye, amelyet művelődéstörténetünk, történettudományunk is számon tart.
Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratainak mintegy egyhatoda Kis kamorámban gyertyát gyújték címmel 1973-ban jelent meg Vörös Károly szerkesztésében. Az akkor még elveszettnek hitt, s az 1827–1849 közötti időszakot átfogó kötet Hudi József szerkesztésében és jegyzeteivel Francsics Károly visszaemlékezései címmel jelent meg 2001-ben.