Magyarpolány ékköve az 1770 körül épült Kálvária, amely természetes, megrendítő hátteréül szolgál a Polányi Passiónak, amit a falu és régió lakóinak közreműködésével adnak elő minden pünkösdkor, megelevenítve Jézus szenvedéstörténetét.

Magyarpolányban a Passiójátszás 1993-ban, húsvétkor kezdődött, amikor a magyarországi „Barokk éve” rendezvénysorozatba a falu „Magyarpolányi Kálvária-járás és Feltámadás” című előadásával bekapcsolódott. 2000-ig alkalmi amatőr csoportok játszották el Krisztus szenvedéstörténetét.
A szervezők – Sebe István akkori polgármester és Csabai Tibor grafikus, iskolaigazgató – felvették a kapcsolatot az Europassió Szövetséggel, amely 2001-ben Magyarpolányban tartotta éves kongresszusát.
Erre az alkalomra készült el a ma is játszott Polányi Passsió előadás. Szövegkönyvét Tömöry Péter írta, zenéjét Bakos Árpád szerezte, látványtervezője Lőrincz Melinda. Az előadás szerepeit Keresztes János, a Veszprémi Petőfi Színház művésze kivételével, a falu lakosai, a padragkúti férfi bányászkórus, a helyi német nemzetiségi dalárda, a tantestület tagjai, valamint a helyi gyerekek játszották, összesen több mint 150 szereplő.
A Magyarpolányi Passió - kulturális és Hagyományőrző Egyesület, az Europassió Szövetség tagjaként az elmúlt másfél évtized alatt 85 alkalommal adta elő, visszhangos sikerrel a Magyarpolányi Kálváriadombon a Polányi Passiót.

A zenés misztériumjáték az újszövetségi evangéliumokból, régi magyar versekből, német (sváb) nyelvű katolikus himnuszokból merít. A párbeszédek egyfajta népi naivitást, lelki közléskényszerből fakadó áhítatot tartalmaznak.
Nem profi szereplőkre írt mű. Maga a szövegkönyv megírása is sajátos módon történt: a dialógusok, a versek és az előadás zenéje is a próbák folyamán születtek meg, a szereplők képességeihez mérten.

A Polányi Passió nem követ semmilyen irodalmi mintát, sem semmilyen kívülről jött hatást; nem megjelenítő krónika, nem evangéliumi utánnyomat, nem tanító mese, hanem élő – megélésre lehetőséget nyitó – közösségi szertartás. Vezérigéje – „ha hiszitek, amit nem láttok, meglátjátok azt, amit hisztek” – hatja át mindenik mozzanatát, és hordozza ez által a mű üzenetét: a cselekvő hit erejének örök aktualitását.
A Polányi Passió nem csupán egy bakonyalji község, nem csupán egy tájegység, nem csupán egy ország, hanem Európa lakosainak közkincse. Katartikus hatása folytán a magyarul nem tudó nézők is – németek, osztrákok, finnek, románok, szerbek, horvátok – szintúgy értették üzenetét, mint az ország különböző területeiről, vagy határain túlról érkezett magyar anyanyelvűek.