Középkori írásos emlékeinkből - a kódexekből – meglehetősen kevés maradt ránk, ezért különleges értéket képviselnek azok a megmaradt kódexek, melyek a vázsonyi pálos kolostorban íródtak. Mind a négy alkotás önmagában is kiemelkedő az irodalomtörténet és nyelvemlékkutatás számára.

A kolostorban, melyet a pálos kultúra „kirepítő fészkének” tart az irodalomtudomány, a ma ismert kódexeknél több is készülhetett. A kolostor 1552-ben történt kifosztásakor felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint, „egész sereg gazdagon díszített zsoltároskönyvet, szertartás- és misekönyvet említenek a pálos atyák, melyeket a fosztogatók magukkal vittek”.

A Festetics-kódex a fennmaradt kódexek közül a legjelentősebb és legismertebb. Az első magyar nyelven, magánhasználatra készült imakönyv Magyar Benigna, Kinizsi Pál felesége számára íródott 1492 táján. A kódex egykori tulajdonosáról, a Festetics családról kapta a nevét, tőlük vásárolta meg az Országos Széchényi Könyvtár 1947-ben. A gazdagon díszített imakönyv legismertebb sorai a „Pál uram betegségéről szerzett imádság” melyet a Kinizsi által birtokolt települések templomaiban imádkoztak. A kódex tartalmazza az Itáliából kiinduló humanizmus meghatározó alakjának, Petrarcának hét bűnbánati zsoltárát, valamint János evangéliumának elejét. Nyelvemlék voltán túl azért is értékes e kötet, mert mind a másoló, mind a könyvdíszítő művész magyar volt, a vázsonyi kolostor szerzetese. A firenzei iskola hatását mutató díszítés ikonográfiailag Szűz Máriát, a „Napba öltözött asszonyt” jeleníti meg a gyermek Jézussal. A lap alján Kinizsi és a Magyar család címere látható.
A Czech-kódex 1513-ban készült, szintén Magyar Benigna számára. A régi magyar nyelvemlékeket tartalmazó kódexet az érsekújvári ferences kolostorban 1833-ban Czech János találta meg, róla nevezték el. Azon ritka kódexeink közé tartozik, melyben a szerző, nevének kezdőbetűivel F.(ráter) M. megnevezi magát.
A Peer-kódex ugyanebben az időben készült, A feltételezések szerint egy környékbeli földesúr Csepelyi Simon számára, aki a vázsonyi pálosok birtokadományozója volt. A kódexben maradt fent Vásárhelyi András éneke és Apáti Ferenc Feddő ének című verse, valamint az „Ének Szent László királyról”, mely az egyik legrégibb magyar művészi műfordítás.
A domonkosrendi apácáknak készült, ma Gömöry néven ismert kódex egy része is a vázsonyi pálos kolostorban íródott. Szerzőjét ismerjük: Tetemy (Tétényi?) Pál. A XIX. század elején Gömöry Károly pesti patikárius birtokolta a kódexet, aki 1821-ben az Országos Széchényi Könyvtárnak ajándékozta, ezért viseli az ő nevét.

Az ásatások tanúsága szerint a kolostorban magas művészi szinten dolgozó könyvkötők is tevékenykedtek.