A történeti meghatározás szerint a csipke olyan áttört, lyukacsos anyag, amelynek textúrája adja egyúttal a díszítményt is. Bármilyen technikával készülhet, a fonalaknak szálanként, kézzel irányított, egymással sűrűbb és ritkább összefonódásából állnak. A csipkének egyedüli rendeltetése a díszítés.

A vert csipke több szállal készül, sajátos eszközei a „verőpálca” és a „verőpárna”. A verőpárna általában henger alakú, ehhez erősítik a mintalapot. A minta elkészítéséhez szükséges fonalat verőfára, orsóra tekerik, és fonáson alapuló technikával dolgoznak, majd a keresztezési pontokat megtűzik és haladnak tovább. A két pár, azaz négy szál fonalat a párnára tűzött gombostűk köré fonják, csavarják, szövik a megadott minta szerint.

Veszprém megyében a balatonendrédi csipke terjedt el, az Alsóörsi Csipkeműhelyben is a balatonendrédi vert csipkét (szalagcsipke) készítik, amelynek technikája a többszálas fonásból indul ki, majd vászonkötés jellegű vetéssel mintákat állítanak elő. Az Alsóörsi Csipkeműhely tagjai közül többen a hajócsipke technikát is elsajátították (frivolitás), amelyet a világ minden pontján ismernek.

A Balaton-felvidéki, Balatonendrédi csipke több, mint száz éves múltra tekint vissza, a hazánkban fellelhető összes csipke közül kiemelkedik tulajdonságaival, egyediségével, különlegességével és minőségével.
A kézimunka mind anyagi, mind eszmei értéke nagyon magas, a balatonendrédi csipkét gazdag múltja ma is élteti. Sokan szeretik és készítik, népszerűsége töretlen, és felfelé ívelő, mert lehetőséget nyújt az ember alkotóvágyának megélésére, az ember kézügyességének bizonyítására. Elgépiesedett világunkban egy személyes, sok odafigyelést, tehetséget kívánó mű létrehozására ad alkalmat.
A csipkeverők alkotásaikat a maguk örömére, mások kedvére, családtagjaik büszkeségére, kiállításokra és pályázatokra, Alsóörs község hírének öregbítésére készítik. Tevékenységük Veszprém megyében példaértékű és hiánypótló. Az 1990-es évekre szinte teljesen elfelejtett csipkeverést hitelesen, a hagyományokon alapulva élesztették újjá. A műhely létrehozója és vezetője a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében és a Néprajzi Adattárban kutatta a régi motívumokat, felhasználási formákat. A csipke megjelenik viseletek kiegészítéseként fejkendőkön, gallérokon, ingvégeken, valamint a lakástextilek közé tartozó asztalterítőkön, az ünnepi készület tárgyain. Az elkészült darabokat beillesztik a mai kor követelményeinek megfelelően a lakáskultúrába és viseleti darabjaikba.

Az Alsóörsi Csipkeműhely tagjai a vert csipkekészítést azonban nemcsak megtanulták, hanem bemutatók, kiállítások alkalmával népszerűsítik, sőt a tudást tovább is adják. Munkásságuk éppen azért kiemelkedő, mert a hiteles motívumokon alapulva új tárgyakat készítenek és az elkészült új csipkéket a 21. századi igényeknek feleltetik meg. Az Alsóörsi Csipkeműhelyben tizenketten alkotnak, munkáikat a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályán zsűriztetik. Zsűriztetett csipkéiknek száma meghaladja a 25 darabot, „A” és „B” minősítéssel.