A geológiai ókor karbon korszakára esik a Föld egyik jelentős hegyvonulatának, a Variszkuszi hegységnek a kialakulása. Ez Dél-Írországból Dobrudzsáig átszelte Európát. Hazánk területén is magashegység volt, a külső erők azonban a Föld perm korszakának végén erősen lepusztították, alacsonyították, koptatták. A szél, a víz által szállított lepusztulás-termékből, azaz homokból, kavicsból alakultak ki a korszakra jellemző vörös színű homokkövek. Ezek megtalálhatók a Mecsekben, a Balaton-felvidéken. A vörös homokkő Balatonalmádi – Alsóörs - Csopak – Balatonszepezd - Révfülöp környékén, a part közelében még a felszínen van, délnyugat felé haladva azonban mind mélyebbre süllyedt. 

A permi vörös homokkő tehát mintegy 310 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti ókor végén keletkezett. Anyagát negyedmilliárd éve folyóvizek rakták le, melyek félsivatagi környezetben tartottak a közeli tenger felé. A kőzet jellegzetes, többnyire fakó lilásvörös-barnásvörös színét a homokszemcsék közötti hézagokban elhelyezkedő és a szemcsék felületét bevonó vasásványok.

A római korban gyakran használták ezen a vidéken a vörös homokkövet: az építkezéseken falak, oszlopok, párkányzatok, kerítések készültek belőle. Ebből a kőből rakták helyenként az Itáliát Pannóniával összekötő római utat. Finomabb megmunkálására is számtalan példát ismerünk: oszlopfőket, sírköveket, szarkofágokat, szobrokat faragtak a kőzetből. A Veszprém megyében előkerült római kori faragott kőemlékek kiemelkedő darabjaival a balácai villagazdaságban találkozhatunk.
A Balaton északi partjának környékén élő emberek életéhez hozzátartozott a vöröskő. Az oklevelek írott történelmünk kezdetén már említést tesznek az ottani kőfejtőkről. Az 1300-as évekből tudomásunk van vöröskőből készült malomkőről.
Az épített környezet szinte egyedüli anyaga volt valaha e kő. Századokon át ebből épültek utak, bástyák, lakóházak, présházak. E kőből épült több értékes műemléképületünk, például: a XIII. században a felsőörsi prépostsági templom, a románkori alapokon nyugvó vörösberényi erődtemplom és az első füredi kőszínház 1831-ben.

A kőzet felhasználását kedvező mechanikai tulajdonságai mellett az is segítette, hogy az erózió sok helyen felszínre hozta, a XX. század elejéig gyakoriak voltak a kibúvások mentén spontán létrejött „bicskabányák”, melyek a térség legfőbb építőkő forrásai voltak. A XX. század elején Alsóörs, Kővágóörs, Szepezd, Zánka és Almádi határában műveltek üzemszerűen vörös homokkő bányát, melyek kőanyaga főként építőipari célokat szolgált. A legtovább üzemelő balatonrendesi bánya adta a XX. század második felétől a balatoni partvédő művek kőanyagának zömét.